Ahhoz, hogy saját elképzelésed szerint tudd irányítani az életedet, szükséged van belső erődre, viszont a múltban elszenvedett érzelmi sérülések komoly akadályt jelentenek, mert befolyásolják viselkedésedet, reakcióidat és felülírják szándékaidat, döntéseidet. 

Ha szeretnél újból te magad irányítani, be kell gyógyítanod ezeket a lelki sebeket. Ám előbb célszerű megismerned természetüket és a rád gyakorolt hatásukat. 

Íme az öt alapsérülés:

Elutasítás: 

Az elutasítás a legmélyebb lelki seb, mert aki ettől szenved, az teljes lényében érzi magát elutasítva és így megkérdőjelezi a létezéshez való jogát. Ehhez gyakran társul szégyen- és értéktelenség érzése is, éppen azért az elutasítás sebével élők keresik a magányt és elszigetelődnek, melyben megtalálják a visszaigazolást torz önképükre. 

A kirekesztettség érzetével élnek, miközben vágynak a figyelemre, elismerésre, törődésre, megértésre, ugyanakkor, ha megkapják, nem tudnak mit kezdeni vele, nem tudják hogyan viselkedjenek és elmenekülnek, vissza a képzelt világukba, esélyt sem adva arra, hogy valaki számára értékesek és láthatóak legyenek. 

Igazságtalanság: 

Az igazságtalanság sebét hordozók általában merevek, gyakran maximalisták és irigyek, ebből következően rugalmatlanok is. Ezek az emberek törekednek az érzelmeik kontrollálására és igyekeznek érzelemmentesnek tűnni, testbeszédüket megfigyelve pedig szembetűnő, hogy karjaikat gyakran keresztezik maguk előtt.  

Megpróbálják tökéletesnek mutatni magukat, ugyanakkor törekednek is arra, hogy azt elérjék és jellemző rájuk a folytonos önigazolás. Nehezen ismerik el, hogy problémáik vannak, hiszen az nem fér bele sem a tökéletesség, sem az érzelemmentesség eszményi képébe. Látszólagos határozottságuk mögött bizonytalanság húzódik és gyakran kételkednek választásaikban.  

Merevségükből, tökéletesség-mániájukból fakadóan szeretik a rendet és hajlamosak úgy uralkodni magukon, hogy magas elvárásokat támasztanak saját magukkal szemben, ezzel is kontroll alatt tartva a tökéletesség látszatát. 

Megaláztatás: 

Akiket megaláztatás által ért seb, azok szégyenérzettel élnek. A szégyen életük mozgatórugója. 

Azt hiszik magukról, hogy piszkosak, tisztátalanok és ez nyilvánvaló módon látható mások számára is. Gyakran szégyellik magukat vagy éppen másokat és félnek megszégyenítő helyzetbe hozni egy másik embert. 

Érzékiségüket nem akarják sem felismerni, sem felvállalni, mint ahogy szeretetüket sem az érzékek nyújtotta örömök iránt, ezért gyakran kompenzálnak és jutalmazzák magukat étellel. Ennek másik pólusa, hogy gyorsan fogynak, ezzel is okot adva maguknak arra, hogy ne élvezzék az érzékeket, az evés nyújtotta örömöket. 

Elhagyás: 

A második legnagyobb, legfájdalmasabb sebet az elhagyás okozza az elutasítás után, mert ez az a két sérülés, ami a legmélyebb szinten sebzi meg az embert teljes lényében. 

Az elhagyottak úgy érzik, érzelmi szükségleteik kielégítetlenek, ezért folyamatosan tartanak valakit maguk mellett, aki érzelmi táplálékot nyújt számukra. Úgy gondolják, egyedül képtelenek bármit is tenni, ezért rendszeresen szükségük van valakire, aki támogatja őket. Hajlamosak sokat dramatizálni és a lehető legkisebb történést is gigantikus méretűre fújják fel. 

Árulás: 

Az árulás sebe szorosan kapcsolódik az elhagyás sebéhez.  

Az elárultak nem ismerik a megalkuvás fogalmát, és folyton bizonyítani akarnak – elsősorban másoknak – azzal, hogy meg akarják mutatni mire képesek. Beszélgetés közben gyakran közbevágnak, amikor a másik ember beszél és válaszolnak, mielőtt az befejezné a mondandóját. Ha a dolgok nem mennek olyan gyorsan, mint ahogy azt ők szeretnék, akkor dühbe gurulnak. Gyűlölik, ha nem bíznak meg bennük, ugyanakkor kötelezettségvállalásaikat és ígéreteiket nem mindig, vagy csak hatalmas erőfeszítések árán képesek betartani. 

Ha tisztán látod lelki sérüléseidet és viselkedési mintáidat, nemcsak az önismereted mélyül el, hanem a gyógyulás felé is vezető utat is megleled. Hamarosan olyan irányt és formát tudsz adni az életednek, amilyet csak szeretnél.