Kíváncsi vagy, mi folyik a nagy kutyaszemek mögött? Kétségbeesetten próbálsz rájönni, miért viselkedik a úgy a kutyád, ahogy? Talán a lehető legjobb kutyakiképző próbálsz lenni? Tarts velem, és vizsgáljuk meg, mi segít nekünk abban, hogy a lehető legboldogabb és legegészségesebb életet nyújtsuk kedvenceinknek. Kezdjük a kutyapszichológiával!
Mit gondolnak a kutyák?
Tudtad, hogy az emberek már az 1800-as évek óta tanulmányozzák a kutyák viselkedését? Több száz tanulmány készült világszerte különböző kutyusokkal, hogy az emberek megértsék a kutyák viselkedését és az elméjük működését. A “kutyapszichológiai” kutatások közé tartozik a kutyák gondolkodásának megismerése, a kutyák közötti szociális interakciók, valamint a kutyák egymáshoz és az emberekhez való kötődése.
Azonban a rengeteg tudományos kutatás ellenére is számos ellentmondásos és zavaros információ szól a kutyák viselkedéséről. Az állatviselkedés-kutatóknak sokféle nézőpontot különböztetnek meg arról, hogyan gondolkodnak a kutyák és hogyan kötődnek a gazdáikhoz.
Kezdjük először a nagy képpel. A kutyapszichológiában három fő elmélet létezik:
– Schenkel falkamentalitással kapcsolatos elképzelései;
– Pavlov kutyapszichológiája a klasszikus kondicionálással;
– Skinner operáns kondicionálása és pozitív megerősítése.
Mindegyik elméletnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, valamint gyakorlati alkalmazásai a kutyák viselkedésére és kiképzésére. Merüljünk hát el benne!
- elmélet: Falka mentalitás, dominancia és az alfakutya pszichológiai elmélete
1947-ben egy Rudolph Schenkel nevű kutató bejelentette egy hosszú tanulmány eredményeit, amelyben a fogságban tartott farkasok viselkedését figyelte meg. Schenkel észrevette, hogy a fogságban tartott farkasok csoportjai hierarchiát alakítottak ki. Folyamatosan versengtek az agresszió révén, hogy meghatározzák a rangsort, melyik farkas a falkavezér. Azóta sok más kutató, zoológus és állatviselkedéskutató is megfigyelte ugyanezt a társadalmi hierarchiát. Innen már csak egy rövid ugrás volt azt gondolni, hogy házi kutyáink is hasonlóan viselkednek.
A legkorábbi kutyapszichológiai elméletek tehát erre a következtetésre jutottak:
- Mivel a kutyák genetikailag rokonok a farkasokkal, viselkedésmintáik és az egymással való kötődésük is azonos.
- A házi kutyák ugyanúgy kötődnek a háztartásban együtt élő emberekhez: a kutyák a falkájuk részének tekintik a háztartás emberi tagjait.
- Egy ember-állat háztartásban a kutyatulajdonosnak “alfaállatként” kell megalapoznia magát a kutyával szemben, hogy jól kötődjön a háziállatokhoz, és harmóniát teremtsen az otthonban.
Talán már láthattál néhányat ezekből az elképzelésekből a televíziós sztár, Cesar Milan által megvalósított gyakorlatban. Cesar Milan megmutatja az embereknek, hogyan lehet a kutyákat a “Kutyák természeti törvényei” alapján kiképezni: a kutyák falkaállatok, és a viselkedésük ösztönös.
Ez a kutyapszichológiai koncepció azt sugallja, hogy a legjobb módja a házi kutyával való kötődésnek az lenne, ha határozott határokat és korlátozásokat állítanánk fel, amelyekkel a családi falka vezetőjeként határozzuk meg magunkat, valamint megtanuljuk, hogyan tartsuk kutyánkat “nyugodt, alázatos állapotban”. Emellett úgy vélik, hogy a kutyával való megfelelő kötődés legjobb módja a megfélemlítő, domináns testbeszéd és a kiképzési technikák alkalmazása.
Működik?
Sok kutyatulajdonos igen sikeresen állít határozott határokat a kutyájával, hogy korrigálja a problémás viselkedést otthon. Sok modern viselkedéskutató és tréner azonban azt mondja, hogy túl sok hiba volt ebben az eredeti elméletben és a tanulmányban, amelyből származtatták.
Egy David Mech nevű farkasviselkedés-szakértő például több vizsgálatsorozaton keresztül kimutatta, hogy Schenkel és mások kutatásából származó megfigyelésekkel problémák vannak. Mech szerint:
“Az a kísérlet, hogy a nem rokon, fogságban tartott farkasok csoportjainak viselkedésére vonatkozó információkat a természetes falkák családi szerkezetére próbáljuk alkalmazni, jelentős zavart eredményezett. Az ilyen megközelítés analóg azzal, mintha menekülttáborokban élő emberek tanulmányozásából próbálnánk következtetéseket levonni az emberi családdinamikára. Az alfafarkasnak mint a hasonló korú honfitársak csoportját irányító “csúcsfarkasnak” a koncepciója különösen félrevezető”. (Mech, 2000)
Akkor tehát térjünk át a kutyapszichológia egy másik megközelítésére, amely mélyebb betekintést nyújthat.
- elmélet: Pavlov kutyapszichológiája – klasszikus kondicionálás
Hallottál már a “Pavlov kutya-kísérletéről”? Az 1800-as évek végén Ivan Pavlov kutyákkal végzett néhány ma már híres kutatást. Munkájával bizonyította, hogy a kutyák kondicionálhatók arra, hogy két teljesen független esemény között, akár tudat alatt is, szilárd kapcsolatot teremtsenek az elméjükben. Pavlov minden nap a kutyák etetése előtt megszólaltatott egy csengőt. Alig néhány nap elteltével a kutyák a csengő hangjára elkezdtek nyáladzani, tudat alatt arra számítva, hogy a következő lépés az étel lesz. Még ha nem is volt étel, a kutyáknak akkor is erősen csorgott a nyáluk a csengő hangjára. Azóta végtelen számú ismétlés és variáció támasztja alá, hogy ez a pszichológiai jelenség számos állattal és emberrel, sokféle helyzetben megtörténik.
Ezt a tanulási stílust ma “klasszikus kondicionálásnak” vagy “pavlovi kondicionálásnak” nevezik. Ez az alapja a kutyák és más állatok “klikker tréninggel” történő kiképzésének. (Az állatkertekben és még a hadseregben is ugyanígy, sípokkal képzik ki az állatokat!)
A kutyakiképzők tudják, hogy a klasszikus kondicionálás elve alapján a kutyák kondicionálhatók, illetve finomságok és szórakoztató játékok használatával betaníthatók például arra, hogy kényelmesen pihenjenek az ágyukban vagy a ládájukban.
Ez a technika még arra is alkalmas, hogy “visszatanuljunk” valamit. Például a traumatikus félelemmel vagy agresszióval küzdő kutyák “átképezhetők” az “ellenkondicionálás” segítségével: a negatív kiváltó okokat újra pozitív élményekkel/jutalmakkal kapcsolják össze.
Elég egyszerűnek tűnik, igaz? Csemegékkel kiképezni a kutyát arra, hogy reflexes asszociációk segítségével azt tegyen, amit akarunk? Természetesen a kutyapszichológia eenél sokkal többről szól.
- elmélet: B.F. Skinner operáns kondicionálása és pozitív megerősítése
Az 1900-as években egy B.F. Skinner nevű tudós úgy döntött, hogy a kutyák viselkedését a korábbinál összetettebb módon fogja tanulmányozni. Az ő kutatásai vezettek az úgynevezett “operáns kondicionálás” megértéséhez.
Az operáns kondicionálás az az elképzelés, miszerint egy állatot (vagy embert) úgy lehet “betanítani”, hogy bizonyos cselekedetek, illetve viselkedés után pozitív vagy negatív ingereket alkalmazunk. Az elképzelés az, hogy ha egy állat valaminek a megtétele után mindig kap egy csodálatos jutalmat, akkor újra és újra meg akarja majd tenni azt a dolgot, hogy még több jutalmat kapjon.
Ellenkező versenyben, ha egy állat büntetést tapasztal valaminek a megtétele után, akkor nem akarja majd újra elkövetni azt a viselkedést! Például, ha az állat megeszik egy élénk színű ételt lés rosszul lesz, előbb utóbb megtanulja, hogy az élnénk színű ételt kerülnie kell.
Az operáns kondicionálást a kutyapszichológiában úgy alkalmazzák, hogy megértik, hogy bizonyos ösztönös és tudatalatti viselkedések mellett a kutyáknak vannak olyan viselkedéseik is, amelyeket azért választanak, hogy jutalmat vagy büntetést kapjanak/elkerüljenek. Az operáns kondicionálás néhány alkalmazási területe a háziállatainkkal való kapcsolatunkban:
- Ha azt akarjuk, hogy kutyánk egy bizonyos módon viselkedjen, akkor jutalmazhatjuk ezeket a viselkedéseket jutalomfalattal, játékokkal vagy szeretettel. Tegyük fel például, hogy azt akarjuk, hogy kutyánk üljön le. Erre úgy nevelhetjük, hogy minden alkalommal, amikor leül, jutalomfalatot adunk neki, és a viselkedés/jutalmazás rendszerét minden alkalommal megismételjük, amikor elővesszük a pórázt. (Pozitív megerősítés.)
- Ha el akarjuk tántorítani a kutyánkat bizonyos dolgoktól, akkor minden jutalmat kivehetünk a helyzetből. Ha például nem akarjuk, hogy a kutyánk felugorjon ránk, amikor éppen etetni próbáljuk, visszatarthatjuk az ételtálat, amíg a kutya fel nem hagy az ugrálással. (Negatív büntetés.)
- Ha a kutya valaminek a megtétele után valami negatív élményt tapasztal, akkor megpróbálja elkerülni az adott helyzetet újra. Ilyen például, ha a gazdája célzottan orrba vágja egy újságpapírral, amikor rajtakapja, hogy a szemetesből eszik. (Pozitív büntetés)*
- Ha a kutya valami negatívumot tapasztal, ami hirtelen elmúlik egy bizonyos viselkedés megtétele után, a kutya megtanulja, hogy folytassa az adott viselkedést annak érdekében, hogy a negatív inger ne térjen vissza. Ezt a koncepciót használta fel a vadászkutyák vadak elhozására és hordozására való tanításának borzalmas módja. A kiképző fájdalmas nyomást gyakorolt a kutya fülére, majd fizikailag egy vadászbábut helyezett a kutya szájába, majd azonnal megszüntette a nyomást a kutya fülén. A kutya megtanulta, hogy a legjobb, ha felveszi és megfogja a bábukat vagy a vadat, amit lát. (Negatív megerősítés)*
*Soha ne okozzunk fájdalmat háziállatainknak!!! Ráadásul a közelmúltban készültek olyan tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy azoknál a kutyáknál, amelyek ilyen típusú interakciót tapasztalnak az emberektől, komoly viselkedési problémák és agresszió alakulhat ki. Ezért teljességgel elvetjük ezeket a viselkedésformáló módszereket.
A viselkedéstudomány nem tökéletes!
A kutyakiképzők véleményei megoszlanak a fenti nézőpontok tekintetében, hiszen nem minden pszichológiai elmélet működik tökéletesen minden kutya esetében. Mindegyik feltételezésnek vannak hibái, például:
- A fogságban tartott és a vadon élő állatok nem mindig viselkednek ugyanúgy.
- A farkasok és a kutyák nem ugyanaz a faj – nem feltételezhetjük, hogy a kutyák viselkedési mintái utánozzák a farkasokét.
- A házikutyák és a vadon élő kutyák viselkedésmintái is különböznek egymástól.
- Az emberek nem kutyák, így nem feltételezhetjük, hogy a kutyák a “falkájuk” tagjaiként tekintenek ránk.
- Nem feltételezhetjük, hogy a kedvtelésből tartott kutyák ugyanúgy viselkednek, mint a laboratóriumi körülmények között élő kutyák (vagy más állatok).
- Még a házi kutyafajon belül is széles skálán mozognak a személyiségjegyek és ösztönök, fajtáról fajtára, és egyedről egyedre.
- Tudományosan nem ésszerű emberi viselkedési jegyeket tulajdonítani bármilyen állatnak, beleértve a kutyákat is. Ezt nevezik antropomorfizmusnak, és ez az egyik oka a heves kutyapszichológiai vitáknak.
Szerencsére, néhány dologban egyetérthetünk:
- A kutyák számos viselkedésmódot adaptáltak más vadon élő állatokkal ellentétben, mivel olyan sokáig olyan szorosan együtt éltek az emberrel.
- A kutyák rendkívül erős megfigyelő- és tanulási képességgel rendelkeznek az ember gesztusai és szóbeli jelzései alapján – még a főemlősöknél is jobban!
- A kutyák (más állatokhoz képest) figyelemre méltóak abban, hogy új feladatok megtanulása érdekében viselkedésformákat másolnak egymástól.
“Azt feltételezték, hogy a kutyák szociálisan fejlettebbek, mint a főemlősök és a farkasok, mert (a kutyák) egész életük során közel élnek az emberekhez. Egy meglepő felfedezés szerint az emberekkel kevéssé érintkező fiatal kölyökkutyák ugyanolyan ügyesek az emberi gesztusok használatában, mint a felnőtt kutyák.” (Kaminsky 2009).
Továbbá, a kutyapszichológia vizsgálati területe az elmúlt évtizedekben robbanásszerűen megnőtt. Az elmúlt 20 évben több tanulmány született a házi kutyák viselkedéséről, mint az elmúlt 200 évben összesen. Évről évre egyre több kutyapszichológiai könyv jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy minden évben egyre több lehetőségünk lesz a kutyapszichológia megértésére, így hatékonyabban szolgálhatjuk az ember legjobb barátjának egészségét, jóllétét és hosszú életét.
Hivatkozások:
Hare, Brian & Vanessa. A kutyák zsenialitása Kiadó: Plume, 2013.
Schenkel, Rudolph: Kifejezések tanulmányok a farkasokról. 1947. https://archive.org/details/SchenkelCaptiveWolfStudy.compressed/page/n11. https://archive.org/details/SchenkelCaptiveWolfStudy.compressed/page/n11
Milan, Cesar. Kutyapszichológia. https://www.cesarsway.com/dog-psychology
Mech, David. Vezetés a farkas, Canis lupus, falkákban. Canadian Field Naturalist, 2000.
(https://digitalcommons.unl.edu/usgsnpwrc/384/)
Stillwell, Victoria. “Pack Theory Debunked.” https://positively.com/dog-training/myths-truths/pack-theory-debunked/
Pavlov, Ivan. Kondicionált reflexek: Az agykéreg fiziológiai aktivitásának vizsgálata. 1927.
Skinner, B. F. “A szervezetek viselkedése: An Experimental Analysis”, 1938 New York: Appleton-Century-Crofts .
Kaminski J. A kutyák (Canis familiaris) alkalmazkodtak az emberi kommunikáció vételéhez. In: Berthoz A., Christen Y. (szerk.) A “környezet” neurobiológiája. Kutatások és perspektívák az idegtudományokban. Springer, Berlin, Heidelberg 20-09.
Forrás:
Hogyan működik a kutya elméje
https://springnaturals.com/blogs/dog-cat-nutrition-blog/p-strong-how-a-dog-s-mind-really-works-dog-psychology-101-strong-p-p-p?fbclid=IwAR0GdCqdh1GhmtexElLITd4uZDewRE2JgUDUlOC1YnOzt8UW_ojutt5MReU