A kötődéselméletet John Bowlby és Mary Ainsworth alkották meg a 60-as, 70-es években kisgyerekek és gondozóik tanulmányozásával. Később, az 1980-as évek végén Cindy Hazan és Phillip Shaver alkalmazták a kötődéselméletet a felnőttkori párkapcsolatokra. Felfedezték, hogy a felnőtt párkapcsolati partnerek közötti interakciók hasonlóságot mutatnak a gyerekek és gondozóik közötti interakciókhoz.
Különféle kötődési stílusokat, mintákat azonosítottak, amelyek mentén az emberek érzelmileg kapcsolódnak másokhoz, különösen közeli, intim kapcsolataikban. Tehát a kötődési minták gyerekkori tapasztalatokból erednek, és meghatározzák, hogyan viszonyulunk a közelséghez, az intimitáshoz és a bizalomhoz felnőttkorban.
A kötődési stílusok két alapvető kategóriába sorolhatók: biztonságos és nem biztonságos kötődés.
A nem biztonságos kötődés alkategóriái:
- Szorongásos-aggodalmaskodó
- Elutasító-elkerülő
- Bizalmatlan-elkerülő (dezorganizált)
1. Biztonságos kötődési stílus
Anna és Péter olyan párkapcsolatban élnek, amelyben mindketten biztonságosan kötődnek. Amikor Péternek nehéz napja van, Anna odafigyel rá, megkérdezi, hogyan érzi magát, és támogatja őt anélkül, hogy elnyomná magát vagy túlzottan aggódna. Péter ugyanezt teszi Anna iránt. Mindketten képesek nyíltan kommunikálni érzéseiket, és ha nézeteltérésük van, meg tudják beszélni anélkül, hogy félniük kellene az elutasítástól vagy az elhagyástól. Ez a kapcsolat kiegyensúlyozott, mert mindketten tudják, hogy számíthatnak egymásra, ugyanakkor megőrzik egyéni szabadságukat is.
A biztonságosan kötődő emberek képesek komfortosan és nyitottan kapcsolódni másokhoz. Intim kapcsolataikban melegszívűek, szeretetteljesek, és képesek elfogadni, illetve adni is a támogatást. Magabiztosak önmagukban és abban, hogy mások is értékesek számukra. Ez a kötődési stílus a legkiegyensúlyozottabb, és általában pozitív hatással van a kapcsolatokra.
Általában egyetértenek a következő állítással: “Viszonylag könnyen tudok közel kerülni másokhoz érzelmileg . Nem okoz gondot másokban megbíznom és az sem okoz gondot, ha mások támaszkodnak rám. Nem aggaszt az egyedüllét, vagy, hogy mások nem fogadnak el.” Az ilyen típusú kötődés általában a múltban kialakított kapcsolatokban tapasztalt bensőséges és válaszkész viszonynak köszönhető. A biztonságosan kötődő emberek általában pozitívan látják önmagukat és partnereiket. Ugyancsak pozitívan ítélik meg kapcsolataikat is. Gyakran nagyobb elégedettségről és harmóniáról számolnak be a kapcsolataikat illetően, mint más kötődési stílussal rendelkező emberek. A biztonságosan kötődő embereknek sem az intimitás, sem pedig a függetlenség nem okoz gondot. Sokan az intimitás és a függetlenség közötti egyensúlyt keresik párkapcsolataikban. A biztonságos kötődést az a gondozó segíti elő, aki érzelmileg elérhető és megfelelő válaszkészséggel reagál gyermeke kötődési viselkedésére, valamint képes mind pozitív, mind negatív érzelmeit szabályozni.
2. Szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílus
Judit szorongó kötődésű, ezért párkapcsolatában gyakran aggódik, hogy párja, Gábor nem szereti eléggé vagy elhagyja őt. Amikor Gábor késik egy találkozóról, Judit azonnal azt feltételezi, hogy valami baj van, és többször is hívogatja, hogy megbizonyosodjon róla, nem szakítanak-e. Ez a viselkedés időnként feszültséget okoz, mert Gábor úgy érzi, mintha nem bíznának benne, és túlterhelő számára Judit állandó megerősítésigénye. Judit viszont nehezen tudja kontrollálni szorongását, mert gyerekkorában a szülei következetlenül reagáltak az érzelmi szükségleteire, ami bizonytalanságot hagyott benne.
Ez a stílus a gyerekkori szorongó-ambivalens kötődésből ered. Az ilyen személyek intenzíven vágynak érzelmi intimitásra, ugyanakkor gyakran tapasztalják, hogy mások nem közelednek hozzájuk annyira, mint ők szeretnék. Jellemző rájuk az alacsony önértékelés, a párkapcsolati függőség, és az állandó aggódás amiatt, hogy nem elég értékesek partnerük számára. Érzelmi hullámvasúton mennek keresztül, gyakran lobbanékonyak és impulzívak a kapcsolataikban. Gyakran hibáztatják magukat a partnerük válaszkészségének hiánya miatt, és erősen fókuszálnak a kapcsolatukra, félve annak elvesztésétől.
A szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkező emberek általában egyetértenek a következő állítással: “Teljes érzelmi intimitást akarok kialakítani másokkal, de gyakran tapasztalom azt, hogy mások vonakodnak olyan közel kerülni hozzám, mint amennyire én szeretnék közel kerülni hozzájuk.” és “Nem érzem jól magam szoros kapcsolat nélkül, de néha aggódom, hogy mások nem látnak engem olyan értékesnek, mint amennyire én értékesnek látom őket.” Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű intimitást, elfogadást és válaszkészséget várnak el partnerüktől. Néha olyan nagyra értékelik az intimitást, hogy teljes mértékben partnerüktől kezdenek függni. A biztonságosan kötődő emberekhez képest azok, akik szorongóak vagy aggodalmaskodóak kötődési stílusukban, kevésbé pozitívan látják önmagukat. Gyakran kérdőjelezik meg saját értéküket partnerként és magukat hibáztatják a partnerükből hiányzó válaszkészség miatt. A szorongó vagy aggodalmaskodó kötődési stílussal rendelkező emberek magas szintű érzelmi expresszivitást, aggódást és impulzivitást, lobbanékonyságot mutatnak kapcsolataikban.
3. Elutasító-elkerülő kötődési stílus
Tamás elutasító-elkerülő kötődésű, ezért nehezen engedi közel magához az embereket. Barátnője, Eszter, szeretne érzelmileg szorosabb kapcsolatot, de Tamás gyakran visszahúzódik, ha túl sok érzelmi közelséget érez. Például amikor Eszter arról beszél, hogy milyen fontos számára a kapcsolatuk, Tamás inkább témát vált vagy elkerüli a beszélgetést. Gyerekkorában a szülei érzelmileg távolságtartók voltak, ezért megtanulta, hogy az érzelmek elnyomása és az önállóság hangsúlyozása a túlélés eszköze. Ez megnehezíti számára, hogy bizalommal és nyitottsággal viszonyuljon Eszterhez.
Az elutasító-elkerülő kötődés gyerekkorban alakul ki, amikor a szülők érzelmileg elérhetetlenek vagy elutasítóak a gyermek igényeivel szemben. Az ilyen felnőttek általában önállóak, függetlenek, és kerülik az érzelmi közelséget, mert azt a függetlenség elvesztésével azonosítják. Nehezen bíznak másokban, kényelmetlenül érzik magukat az intimitásban, és gyakran elutasító vagy távolságtartó viselkedést mutatnak. Ez a kötődési típus nehezíti a mély, érzelmileg biztonságos kapcsolatok kialakítását.
Az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkező emberek általában egyetértenek a következő állítással: “Jól érzem magam szoros érzelmi kapcsolatok nélkül. Fontos számomra a függetlenség és az önállóság. Nem szívesen függök másoktól és nem szeretem, ha mások függnek tőlem.” Azok, akik ezzel a kötődési stílussal rendelkeznek, magas szintű függetlenséget igényelnek. A függetlenség iránti vágy gyakran a kötődés teljes elkerülésére tett kísérlet. Önállónak és a szoros kötődéssel kapcsolatos érzelmekkel szemben sebezhetetlennek látják magukat. Gyakran tagadják, hogy szoros kapcsolatokra lenne szükségük. Vannak, akik a szoros kapcsolatokat feleslegesnek látják. Nem meglepő módon, kevesebb intimitásra vágynak partnerükkel, akiket gyakran kevésbé pozitívan látnak, mint magukat. A kutatók gyakran említést tesznek az ilyen kötődési stílussal rendelkezők védekező jellemvonásairól. Az elutasító-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők hajlamosak elnyomni érzéseiket és a visszautasításra a visszautasító személy elutasításával reagálnak. (pl.: a partner elutasításával)
4. Bizalmatlan-elkerülő kötődési stílus
Katalin bizalmatlan-elkerülő kötődésű, mert gyerekként többször is veszteséget élt át, és nehézségei voltak az érzelmi biztonsággal, és sokat bántották. Felnőttként gyakran érzi úgy, hogy nem bízhat meg másokban, ezért inkább egyedül oldja meg problémáit, és nehezen engedi be magához a partnereket. Legutóbb, amikor párja megpróbált érzelmi támogatást nyújtani neki egy nehéz időszakban, Katalin elutasította a segítséget, mert félt, hogy megbántják vagy elutasítják. Ez a viselkedés ugyan védi őt a csalódástól, de megnehezíti a mély kapcsolatok kialakítását.
Ezek az esetek jól szemléltetik, hogy a kötődési stílusok hogyan befolyásolják az érzelmi kapcsolódás módját, a bizalom és intimitás megélését, valamint a konfliktuskezelést a mindennapi életben. Megértésük segíthet abban, hogy tudatosabban alakítsuk kapcsolatainkat és támogassuk önmagunk és mások érzelmi fejlődését.
Ez a stílus szintén az elkerülő típusok közé tartozik, de jellemző rá a bizalmatlanság is. Az ilyen személyek nem bíznak mások segítségében, inkább önellátóként élnek, és magányos farkasként viselkednek. Gyakran nehezen engednek másokat a közelükbe, és az érzelmi elköteleződés számukra komoly kihívás. Ez a kötődési minta a gyerekkori érzelmi elérhetetlenség és következetlen gondoskodás következménye.
A gyermekként veszteséget vagy szexuális zaklatást átélők gyakran rendelkeznek ezzel a kötődési típussal és általában egyetértenek a következő kijelentésekkel: “Általában kényelmetlen számomra másokhoz közel kerülni. Szeretnék érzelmileg szoros kapcsolatokat, de nehezen tudok teljesen megbízni másokban vagy másokra támaszkodni. Néha aggódom, hogy megbántanak, ha túl közel engedek másokat.” A bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők vegyes érzelmekkel viseltetnek a szoros kapcsolatok iránt. Egyrészről vágynak az érzelmileg szoros kapcsolatokra. Másrészről nehezen viselik az érzelmi közelséget. Ezek a vegyes érzelmek gyakran társulnak az önmagukról és partnerükről nem tudatosan kialakított negatív képpel. Gyakran látják magukat érdemtelennek partnerük válaszkészségére és bizalmatlanok partnerük szándékait illetően. Az elutasító-elkerülő kötődési stílushoz hasonlóan, a bizalmatlan-elkerülő kötődési stílussal rendelkezők kevesebb intimitást igényelnek partnerüktől és gyakran nyomják el és tagadják le érzéseiket. Ezzel szemben sokkal kevésbé képesek kifejezni érzéseiket.
GYAKRAN ATTÓL A SZEMÉLYTŐL VÁRJÁK A TÁMOGATÁST/MEGMENTÉST, AKI BÁNTOTTA ŐKET – PONT, MINT GYERMEKKORBAN.
Kötődési stílusok kapcsolatai és konfliktusai
- Szorongó és elutasító kapcsolata gyakran konfliktusos, mert az elutasító távolságtartása erősíti a szorongó félelmeit, hogy nem szeretik vagy elhagyják. Ez a párkapcsolat sok munkát igényel mindkét féltől, hogy működőképes legyen.
- Szorongó és bizalmatlan kapcsolata is kihívásokkal teli, de ha mindketten dolgoznak sérüléseiken, szerető és biztonságos kapcsolatot tudnak kialakítani.
- Biztonságos kötődésű személy és elutasító kapcsolatában a biztonságos félnek kerülni kell a megmentő szerepet, míg az elutasító félnek dolgoznia kell ambivalens viselkedésén és a környezet monitorozásán.
Fejlődés és terápia
Fontos hangsúlyozni, hogy a kötődési stílusok nem véglegesek. Több kötődés-alapú terápiás megközelítés létezik, amelyek segíthetnek a felnőtteknek a biztonságosabb kötődés kialakításában. Párterápiák is alkalmazzák a kötődéselméletet, hogy javítsák a kapcsolatok minőségét, különösen akkor, ha eltérő kötődési stílusok találkoznak.
Összefoglalás
- A biztonságos kötődés az érzelmi intimitás és bizalom kiegyensúlyozott mintája.
- A szorongó kötődés jellemzője az intimitás utáni vágy és a kapcsolattól való félelem, alacsony önértékeléssel párosulva.
- Az elutasító kötődés az érzelmi távolságtartás és függetlenség hangsúlyozása, amely megnehezíti a közeli kapcsolatok kialakítását.
- A bizalmatlan kötődés önállóságra rendezkedik be, de bizalmatlanság és érzelmi bezárkózás jellemzi.
- A különböző kötődési stílusok közötti kapcsolatok kihívásokkal járhatnak, de megfelelő önismerettel és munkával biztonságos, szerető kapcsolatok építhetők.
Ez az ismeret segíthet megérteni saját és párkapcsolati viselkedésünket, valamint támogatást nyújthat a kapcsolatok fejlesztésében.
Meditációinkon és tanfolyamainkon, támogató, baráti környezetben, mélyebben megvizsgálhatod saját kötődési stílusodat és biztonságosabbá teheted.