Az elutasító-elkerülő kötődés felnőttkori jelei
- Érzelmi távolságtartás és visszahúzódás: Az ilyen személyek érzelmileg távolságtartók, kerülik az intimitást, és nehezen engedik közel magukhoz másokat.
- Függetlenség hangsúlyozása: Nagyon fontos számukra az önállóság és a függetlenség, gyakran úgy érzik, hogy másokra támaszkodni gyengeség jele, ezért kerülik a függőséget és az elköteleződést.
- Elköteleződési nehézségek: Nehezen vállalnak hosszú távú elköteleződést, gyakran inkább rövidebb, felszínesebb kapcsolatokat tartanak fenn, és az érzelmi kötődést teherként élik meg.
- Érzelmek elfojtása és kifejezésének nehézsége: Hajlamosak elnyomni érzéseiket, nehezen mutatják ki sebezhetőségüket, és gyakran inkább felszínes, könnyed beszélgetéseket folytatnak, miközben mély érzelmi témákat kerülnek.
- Kapcsolatokban énközpontú viselkedés: Gyakran önző módon viselkednek, és fontos számukra, hogy ne várjanak el tőlük semmit, így a kapcsolatok számukra inkább terhet jelentenek.
- Érzelmi közeledés elkerülése: Fizikailag és érzelmileg is visszavonulnak az intimitást igénylő helyzetekből, például elkerülik a partner családjával való találkozást vagy a mélyebb beszélgetéseket.
- Bizalmatlanság: Nehezen bíznak meg másokban, és gyakran kételkednek abban, hogy valóban elfogadják vagy szeretik őket.
- Kiszámíthatatlan kapcsolati viselkedés: Bár érzelmileg távolságtartók, időnként mégis vágyhatnak kapcsolódásra, de ezt ambivalensen kezelik, ami feszültségekhez vezethet.
- Kapcsolatokban gyakori az egyéjszakás kalandok előnyben részesítése: Ez is a kötődés elkerülésének egyik módja lehet1.
Összességében az elutasító-elkerülő kötődésű felnőttek önállóak, érzelmileg zárkózottak, kerülik a mély érzelmi kötődést és az elköteleződést, miközben nehezen fejezik ki érzéseiket és bizalmatlanok másokkal szemben. Ez a kötődési stílus gyakran a gyermekkori érzelmi elutasítás és következetlen gondoskodás következménye
Az elutasító-elkerülő kötődés kialakulása gyermekkorban
Az elutasító-elkerülő kötődés gyermekkorban elsősorban akkor alakul ki, amikor a gyermek elsődleges gondozója érzelmileg elutasító, következetlen vagy rideg módon reagál a gyermek szükségleteire. A gyermek megtanulja, hogy érzelmi kifejezései nem vezetnek válaszreakcióhoz vagy akár negatív következményekkel járnak, ezért elfojtja érzéseit és kerüli az érzelmi közelséget.
Konkrét jellemzők és okok:
- Érzelmek elfojtása: Az elutasító-elkerülő gyermekek nem mutatják ki érzelmeiket, még akkor sem, amikor az anya távozik vagy visszatér, és látszólag közömbösek maradnak a helyzetek iránt. Ez azért van, mert megtanulták, hogy az érzelmi kifejezés nem vezet támogatáshoz, így inkább elrejtik érzéseiket.
- Kiszámíthatatlan vagy elutasító gondozói viselkedés: Az anya vagy gondozó gyakran feltételekhez köti a gondoskodást, kerüli a testi kontaktust, és türelmetlen vagy haragos lehet, ha a gyermek érzelmi igényei megjelennek. Ez a viselkedés megtanítja a gyermeket, hogy jobb, ha nem mutatja ki negatív érzéseit, és távolságot tart másoktól.
- Közöny és visszahúzódás: A gyermek érzelmileg visszahúzódóvá válik, nem keresi a testi közelséget, és nem mutat örömöt vagy szorongást sem a gondozó jelenlétében, sem annak hiányában.
- Bizonytalanság és félelem: A gondozó viselkedése lehet kiszámíthatatlan vagy akár félelmetes, ami belső konfliktust okoz a gyermekben, mert egyszerre vágyik a közelségre és fél is tőle.
- Gyermekkori trauma vagy elhanyagolás: Súlyosabb esetekben, például elhanyagolás vagy bántalmazás esetén, az elutasító kötődés még mélyebb bizalmatlansághoz és dezorganizált viselkedéshez vezethet8.
Összefoglalva, az elutasító-elkerülő kötődés kialakulása a gyermekkorban a gondozó következetlen, elutasító vagy rideg érzelmi jelenlétéből ered, amely miatt a gyermek megtanulja elfojtani érzéseit és távolságot tartani másoktól, hogy megvédje magát az érzelmi csalódásoktól.
Meditációinkon, tanfolyamainkon mindez helyreállítható.